Vállalati kultúra – kinek látszunk?

Egyfajta kultúra minden vállalatra jellemző, de nem minden vállalat kultúrált. Vannak helyek, ahova szívesen megyünk ügyfélként, és mindannyian tudunk példát az ellenkezőjére. A vállalati kultúra apró elemeiről szól két részes cikksorozatunk, amelyiknek ez az első része.

A vállalati kultúra egyik kényes eleme az, hogy hogyan szólítják meg egymást a munkatársak. Ez elsőre triviálisnak tűnik, hisz létezik etikett és íratlan szabályok a viselkedésre, de ha jobban belegondolunk, mindannyian átéltünk kínos helyzeteket. Ezeket ki lehet küszöbölni, ha világossá tesszük: itt mindenki tegeződik és mindenki köszön a másiknak, amikor aznap először találkozik vele. Az egyik szegedi kollégiumnak ez nem csak íratlan szabálya, hanem már a bejáratnál ki van téve egy tábla, amely figyelmezteti a látogatót, akkor is, ha ő először van az épületben.

A magázódás is lehet norma, de ezt nem szabad összetéveszteni a tekintély megteremtésével.

 

A vállalati kultúra fontos fokmérője, hogy az ügyfél azt hogyan érzékeli. Nemrég a LEGO kapott egy levelet egy hét éves kislánytól, aki leírta, hogy neki nem tetszik, hogy kevés lányfigura van a cég kínálatában, és azok is eléggé sztereotipizált cselekményekre vannak beállítva. A LEGO természetesen – világcéghez és felelősségéhez méltón – válaszolt Charlotte-nak. Válaszukban kitértek ugyan arra, hogy a játékaik iránt főként fiúk érdeklődtek, de emellett a cég több női karaktert is hozzáad a repertoárhoz, akik között van harcos, sebész, zoológus, atléták, sportolók, rocksztárok és tudósok is.

Az, hogy egy vállalat hogyan, mennyi időn belül és milyen tartalommal, hangnemmel válaszol az ügyfél megkeresésére, ma már nem kellene, hogy kérdés legyen. Ennek ellenére nap-mint-nap találkozunk a felelősséget hárító, udvariatlan, nem megoldásközpontú üzenetekkel. Ilyenkor kívülről is látszik, hogy valami nincs rendben a szervezetben, hiszen a pozitív légkör, vagy gesztus csak akkor természetes kifelé, ha belül is megvan.