A felsőoktatás és a munka világa: tanulva tapasztalni, tapasztalatból tanulni

Modellek és módszerek a felsőoktatás és a vállalatok hatékony együttműködésére a képzésekben

Interjúalanyaim kivétel nélkül úgy tekintettek a duális képzésre, mint a munkaerőpiacot megmentő csodára, a szinte egyetlen lehetőségre a jövőt illetően. Amikor arról kérdeztem őket, hogy mennyire vannak ők, a cégük felkészülve a duális képzés bevezetésére, akkor már szinte mindenki visszafogottabban reagált. Miközben pontosan látták az előnyöket, a lehetőségeket, látták a problémákat is. Nincs erre a feladatra képzett, felkészített szakemberük. Ki fog a hallgatókkal foglalkozni a cégnél, kinek fér ez bele az életébe, a munkájába? Tudnak-e érdemi munkát adni a hallgatóknak? Honnan fogják tudni, hogy mit tudnak a hallgatók, mit lehet tőlük elvárni? Milyen mértékben rendelkeznek a hallgatók a szakmai tudáson kívül olyan képességekkel, amik alkalmassá teszi őket egy munkahelyen való működésre, és ha nem elegendő a hallgatók e területen meglévő tudása, akkor ezeket nekik kell-e fejleszteniük? Hogyan, milyen formában fognak majd együttműködni a felsőoktatási intézménnyel és annak oktatóival?

Kérdeztem azt is a cégvezetőktől, hogy ismerik-e más formáit a felsőoktatási intézmény és hallgatóik, illetve a cégek együttműködésének? Eddig ezen nem is gondolkodtak, s nem voltak egyéb mintáik.

A különböző csatornákon begyűjtött tapasztalatok alapján az LxLab csapat az elmúlt félévben intenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel (is).

Röviden bemutatjuk a fejlesztési eredményeket.

Hiszünk abban, hogy mindennek az alapja a regionális együttműködési tér kialakítása, azaz teret és időt kell arra biztosítani, hogy a város, a felsőoktatási intézmény vagy kara, illetve az adott településen, régióban működő cégek, vállalatok, intézmények (pl. kórház) – későbbiekben együttes néven vállalatok – között szakmai kapcsolatok jöjjenek létre, alakuljanak ki. Ennek keretei megteremtésében tudunk segíteni. Fel lehet térképezni azt, hogy kinek mire van szüksége; ki mit tud ajánlani; ki kivel, miben tud együttműködni.

Nagy lehetőséget jelent ez a komplex, több szakmában is érintett vállalatok számára, amelyek ebből fakadóan több felsőoktatási intézménnyel is együtt tudnának/szeretnének működni; de legalább ennyire fontos lehet azoknak a kisebb cégeknek, amelyek talán magukban nem lehetnének partnerei egy-egy intézménynek.

Milyen formában tudnának a vállalatok hallgatókat fogadni, hallgatókkal együttműködni?

• Duális képzés során a hallgató felsőoktatási tanulmányával párhuzamosan dolgozik, tapasztalatot gyűjt vállalatoknál.
• „Cselekedve tanulás” (learning by doing): a képzési forma lényege az, hogy a tanulás tevékenységek aktív végzésére épül. A hallgatók dolgozhatnak valós vagy virtuális problémán és a feladatok megoldása, kivitelezése, az elért eredményekre adott reflexiók szolgálják az elmélyült tanulást. A módszer alkalmazható „ízelítőként”, adott kurzus egy részére, de kiterjeszthető egy vagy több kurzusra, vagy akár az egész képzésre. (A módszernek gazdag szakirodalma van, ezekből tájékozódhat például itt és itt.)
• „Fejlesztés általi tanulás” (learning by developing): a modell lényege az, hogy a hallgatók valós fejlesztéseket végeznek projektteamekben. Az egyes projektekben való részvételük, szerepük a kompetenciáik vizsgálatára, és tudatos fejlesztésére épül. A modell alkalmazása rendszerszemléletet követel meg. Ha egy intézet, kar, intézmény ezt a modellt vállalja fel, akkor minimum több kurzus és oktatók, valamint a fejlesztési igényt, problémát megfogalmazó vállalat intenzív együttműködését feltételezi. (A modellt a Laurea Egyetem dolgozta ki, részletesen itt és itt olvashat róla.)
• Hallgatók egyetemi és vállalati fejlesztésekbe való bevonása: ez a módszer jellemzően eseti kérdések, problémák megválaszolását, megoldását teszi lehetővé. A hallgatók az adott fejlesztési feladatra jelentkeznek, és a fejlesztő tevékenységben való részvételük – oktatókkal, vállalati szakemberekkel közösen végzett munkájuk – a „hagyományos” tanulást egészíti ki, egyes területeken lehetővé teszi a tapasztalatszerzést.
• Hallgatók start-up vállalkozásainak támogatása stb. Erről itt olvashat.

Ha egy vállalat (és egy felsőoktatási intézmény) a fenti formák valamelyikét szívesen kipróbálná, alkalmazná, akkor mi támogatást tudunk nyújtani az optimális forma kialakításához, tudjuk a megvalósítási folyamatot facilitálni.

Hogyan tud a vállalat felkészülni a hallgatók fogadására?

• Vállalati szakemberek andragógiai-módszertani felkészítése a hallgatók fejlesztésére.
• Az előző pontban kidolgozott munkaforma működési rendjének kidolgozása.
• A választott képzési forma működéséről kétirányú visszacsatolási rendszer kialakítása.
• A vállalathoz belépő hallgatók kezdeményezőkészségének és vállalkozói kompetenciáinak felmérése; szakmai tudásuk feltérképezése.

Milyen formái lehetnek a felsőoktatási intézmény és a vállalatok együttműködésének?

• A munkaerőpiac által elvárt kompetenciák meghatározása az érintettekkel közösen, felelősségmegosztás a kompetenciák fejlesztéséről. Tiszta világos kép arról, hogy egy végzett szakembernek milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie, s ezek fejlesztésében kinek mi a feladata.
• Felsőoktatási intézmények és vállalatok közös képzésfejlesztése, egyeztetés a képzésekről, közös kutatások.
• Intézményekben, vállalatoknál dolgozó szakemberek bevonása az egyetemi oktatásba, együttműködés az oktatókkal.

Milyen módszertannal dolgozunk?

Munkánk során a Service Design filozófiájával és módszertanával dolgozunk, azaz a fejlesztési folyamatba bevonunk minden érintettet, az ő aktív részvételükkel születik eredmény, készül el koncepció, folyamat- és működésleírás stb. A Service Design mára már önálló diszciplína, mely szolgáltatások fejlesztésével foglalkozik, minden esetben kvalitatív és kvantitatív vizsgálatokra épül. Választ keres az “ügyfelek” valós problémáira, szükségleteire, az úgynevezett “customer job”-okra; mindeközben igazodik a vállalat stratégiájához.

Mit tudunk kínálni Önöknek?

• Eszközöket, módszertant
• Szakembereket
• Hazai és nemzetközi tapasztalatokat, tudást
• Képzéseket
• A folyamatok facilitálását
• Együttműködési terek kialakítását

Milyen eszközöket alkalmazunk?

• Trendvizsgálatok: milyen lokális és/vagy globális tényezők, hatások alakítják az adott szervezet, szolgáltatás, termék stb. jellemzőit, velük kapcsolatos elvárásokat.
• Interakciós pontok (touchpointok) meghatározása: annak kreatív technikákkal történő feltérképezése, milyen tapasztalatokkal, élményekkel rendelkeznek az érintettek adott termék, szolgáltatás igénybevétele során (pl. a hallgatók a vállalatnál zajló képzési szakaszokban).
• Personák: az igények és elvárások megszemélyesítése, az érintettek (ügyfelek) olyan csoportjainak azonosítása, amelyek tipikusnak mondhatók.
• Kérdőív, interjú: olyan adatgyűjtési eljárások, amelyek tényszerűvé teszik a vizsgált jelenségre (egy termékre, egy új vagy működő képzésre stb.) vonatkozó tudásunkat.
• Workshopok: információgyűjtést, tapasztalatok összegzését, fejlesztések megalapozását szolgáló, a résztvevők aktív és kreatív hozzájárulására építő munkaforma.
• Képzés: tudás közvetítésére, készségek és képességek célirányos fejlesztésére, a beállítódás, gondolkodásmód formálására szolgáló tanulási forma (például pedagógiai, módszertani, kompetenciafejlesztő képzések a vállalati szakemberek számára).
• User Journey Mapping: a felhasználóknak, ügyfeleknek (a képzésben például a hallgatóknak, oktatóknak, vállalati szereplőknek) a tapasztalatainak inspiratív feltárására, tapasztalatok és következtetések levonására szolgáló módszer.
• Learning Experience Canvas: Tanulási élmények átalakításához, kurzusfejlesztéshez használt ko-kreációs eszköz.

Keressen minket, hogy személyesen is bemutathassuk fejlesztéseinket, s közösen gondolkodjunk a lehetséges együttműködési formákról. Elérhetőségeink:

Cseh Györgyi