Szakemberképzés? Emberképzés? (Szak)emberképzés? - könyvismertető

Szakemberképzés? Emberképzés? (Szak)emberképzés?

Dr. Baróti Enikő – Dr. Mészáros Attila (2015): (Szak)ember képzés rendszerszemléletű megközelítése a felnőttképzésben és a felsőoktatásban. A felsőoktatás és felnőttképzés kultúrájának a megváltoztatásáért. Széchenyi István Egyetem, Győr.

Könyvismertető

IMG_3789

 

Mostanában többször elgondolkodok azon, hogy mi is a felsőoktatási intézmények küldetése, missziója.

A felsőoktatási intézmények elsődleges missziója az oktatás, a második misszió a kutatás, a harmadik misszió pedig – a legtágabb értelemben – a felsőoktatási intézmények társadalmi környezetük jólétének növelése érdekében vállalt oktatási, kutatási és szolgáltatási tevékenységét jelenti. Az egyes felsőoktatási intézmények küldetésnyilatkozatában, célrendszerében az egyes missziókhoz kapcsolódó elemek jellemzően megjelennek, jellemzően eltérő súllyal szerepelnek.[1] Ugyanakkor érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a működésben, az intézmények és az oktatók értékelésében is azonos mértékben vannak-e jelen az egyes missziók?

A kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy mekkora figyelmet kap a felsőoktatási intézményekben az oktatás, a jövő szakembereinek, értelmiségének a felkészítése, a képzése? Mekkora a felelőssége az intézményeknek, az oktatóknak, illetve a hallgatóknak abban, hogy nyitott, érdeklődő, motivált, lelkes, a tanulást és a tanítást élményként megélő emberek dolgozzanak együtt a felsőoktatásban?

A Széchenyi István Egyetem két, nagy tapasztalattal és sokrétű tudással rendelkező oktatója, Baróti Enikő és Mészáros Attila amellett tette le a voksát, hogy „Olyan oktatókra van szükség, akik kísérni tudják tanítványaikat a szakmai és emberi-sorstanulási útjukon is egyaránt.” Szerintük tehát a felsőoktatásban nem elég csak szakembereket képezni, emberképzésre van szükség!

Könyvüket az alábbi Ajánlással jelentették meg:

„A könyv elsősorban arra törekszik, hogy a tanári hivatásnak nagyobb létjogosultságot, elismerést szerezzen, és arra a meggyőződésre támaszkodik, hogy az egyetemeken az oktatói munkának önálló hivatásnak kell lennie. Így növekedni fog az igény jó tanárok képzésére. Ehhez azonban új fogalmi és módszertani alapokra, valamint a felnőttek tanulási folyamatainak mélyebb megértésére van szükség. Jelen írás azt célozza, hogy a felsőoktatásban folyó képzés és felnőttképzés alapjául szolgáljon, még akkor is, ha ez csak egy kezdet. Legyen többeknek segítség és indíttatás, valamint támasz ahhoz, hogy önálló tanulási és tanítási folyamataikat elmélyíthessék és fejleszthessék. Továbbá legyen segítség a fókuszpontváltáshoz, önmaguk és képzéseik megújításához.”

A könyvben a szerzők egy részletes Bevezetésben indokolják a könyv megszületésének szükségszerűségét, majd számba veszik a felnőtt- és felsőoktatásban folyó oktatás emberképzést integráló alap törvényszerűségeit.

Fritz Riemann[2] személyiségdimenzióira építve a szerzők definiálnak egy modellt, amely az emberek viselkedését a közelség-távolság, illetve az állandóság-változás dimenziói mentén írja le. Az egyes dimenziókat részletesen bemutatják: követelmény, szükséglet, félelem, jellemzés, de ennél tovább is lépnek. Megmutatják, hogy az egyes típusoknak milyen támogató és fejlesztő környezetre van szüksége; mi a fő érdeklődési területe, mik a tanulásának a jellemezői, milyen módszerekkel oktatható eredményesen, milyen szükségletei vannak a hallgatóknak, milyen az illeszkedő oktatói attitűd, s milyenek a hatékony értékelési formák.

Ez a rövid könyv tehát túllép az elméleti alapvetésen. A felhasználók számára a modell kínál:

  • egy gyorstesztet, ami alapján az oktató (és a hallgató is) be tudja azonosítani személyes irányultságát (F-R teszt), s a teszt kitöltése után grafikusan is tudja ábrázolni és értelmezni az eredményt;
  • leírja a tanulói környezetet, a tanulási jellemzőket;
  • végül közreadja az oktatási módszertani eljárás rendszerét.

A fejlesztés során ezeket az eszközöket, alkalmazásokat, saját – a részvételt önkéntes alapon vállaló – kollégáik és hallgatóik segítségével ki is próbálták, be is mutatták. Az egyetemi oktatók számára nagy élményt jelentett az oktatás ilyen, új szempontú, tudatos megtapasztalása.

Ismertetőmet a szerzőktől kölcsönzött idézettel zárom.

„Rá kell döbbennünk, hogy a felsőoktatásban és a felnőttképzésben oktatni egy külön szakma. Ez az oktatói tevékenység merőben több, mint hogy az adott tudományterületet ismerjük, és ezt a tudásunkat közvetítjük. Jelenleg az egyéb szakmai és tudományos követelményelvárások a kizárólagos minőségi mutatók. Így az előbbiekben említett terület fejlesztését – az elvárások hiányában – önmagunk belső indíttatásából kell megtenni.”

Szeged, 2016. április 26.

Cseh Györgyi

[1] Erről részletesen olvashat Hrubos Ildikó (2012, szerk.): ELEFÁNTCSONTTORONYBÓL VILÁGÍTÓTORONY.
A felsőoktatási intézmények misszióinak bővülése, átalakulása. AULA Kiadó Kft., Budapest.

[2] Riemenn, Fritz (1989): A szorongás alapformái. Háttér Kiadó, Budapest.