„Tanulási élmény”, ahogyan a hallgatók látják

A felsőoktatás jövőjéről szóló, „Fokozatváltás a felsőoktatásban ” című nemzeti dokumentum négy helyen tartalmazza a tanulási vagy oktatási élmény kifejezést, de hogyan is értelmezhető ez a kifejezés? Mit is jelent a tanulási élmény? Hogyan válhat a felsőoktatásban eltöltött idő és a tanulás élménnyé?

Cégünk a saját és felsőoktatási intézmények szolgáltatásainak tervezése során a „service design” alapelveit alkalmazza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felfogásunkban a felsőoktatás, mint szolgáltatás működése és fejlesztése elképzelhetetlen a szolgáltatást elsődlegesen igénybe vevő célcsoport, a hallgatók véleményének megismerése nélkül.

Learning_experience

Hogy megismerhessük a célcsoport véleményét a tanulási élményről, 2016 februárjában szerveztünk egy olyan, egész napos műhelyt, ahová hallgatókat hívtunk meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a hallgatókat milyen élmények érik a magyar a felsőoktatásban, mi van rájuk jelentős hatással, mi a véleményük arról a képzésről, amiben részt vesznek. Célunk volt, hogy több nézőpontból is képet kapjunk arról, mi van hatással a hallgatók útjára, tanulási élményeire a felsőoktatásban.

A műhely során számos, kis- és nagycsoportos kreatív gyakorlatot, beszélgetést, vitát, szerepjátékokat alkalmaztunk annak érdekében, hogy egy barátságos, kellemes légkörben, minél több vélemény és ötlet teret kaphasson.

Az egész napos műhely során a témák, amiket körbejártunk a tanulási élmény, valamint a hallgatói interakciós pontok voltak. A tanulási élmény tekintetében arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak erről a hallgatók, mi teszi számukra élménnyé tanulást. A hallgatói interakciós pontok feltárása során pedig azt szerettük volna látni, hogy a hallgatók milyen, számukra jelentős helyzetekben, hogyan kerülnek kapcsolatba az egyetemmel és szolgáltatásaival. Az események könnyebb rendszerezése érdekében, három szakaszt emeltünk ki az év során. Ezek a kurzusfelvétel, a szorgalmi és a vizsgaidőszak voltak. A hallgatókat arra kértük, hogy határozzák meg, mik történnek velük ezekben az időszakokban, és osszák meg velünk, hogyan élik meg ezeket az eseményeket.

Azt is kértük tőlük, hogy döntsék el, mely interakciós pontokat tartanak a legproblémásabbnak. Összesen 37 interakciós pont közül választhattak a hallgatók. A szavazatok összesítése után 4 emelkedett ki.

Foto_1

A jelenlévők véleménye szerint az előadások a legproblémásabbak. A beszélgetés során láthatóvá vált, hogy ez a jelenség intézménytől függetlenül megjelenik. Elmondták, hogy fontosnak tartják az előadásokat, és vannak olyanok, amik még érdekesek is lehetnek, de ehhez szükség van egy olyan oktatóra, aki nyitott az újításokra, motivált és szeretne igazi, hasznos tudást átadni. Az előadásokkal kapcsolatban többnyire inkább az a tapasztalatuk, hogy ilyenkor prezentációk zajlanak, amik unalmasak, nehezen összekapcsolhatóak a gyakorlattal, illetve az elhangzottakat egy-két napon belül elfelejtik. Az előadások anyagait általában meg lehet szerezni, így végképp nem látják értelmét a hallgatók, hogy bejárjanak ezekre az órákra. A műhely végén az előadások fejlesztésére javaslatokat is megfogalmaztak a résztvevők. Ezek között szerepelt, hogy a hallgatók örülnének neki, ha nyilvánvalóbb lenne, hogy az előadásokon elhangzottak később a gyakorlatban majd hogyan lesznek alkalmazhatóak. Növelné a motivációjukat, hogyha a témák jobban felkeltenék az érdeklődésüket, és több gyakorlati, „élő példa” hangzana el, akár az oktató saját munkatapasztalatából, mert ezeket nagyon hasznosnak találják.

A következő terület, amit a legproblémásabbnak láttak, az a szakdolgozati témaválasztás. Ez az interakciós pont, érzelmileg nagyon intenzíven érinti a hallgatókat. Nagyon változatos, hogy ki mit él át ilyenkor pl. idegességet, félelmet, türelmetlenséget, aggodalmat vagy éppen kíváncsiságot, izgalmat, örömet. A vegyes érzelmek hátterében sokszor nagy a tanácstalanság. A résztvevők beszámoltak arról, hogy megfelelő információk híján sokszor nagyon bizonytalanok abban, hogyan és milyen témát kellene választaniuk, vagy inkább a konzulens személye a lényeg, vagy egyáltalán hogyan kell elkészíteni a szakdolgozatot. Hatalmas különbséget látnak a konzulensek között, így az is választási szempont, hogy ki törődik a diákkal és a munkájával, és ki nem. Előfordul, hogy a témavezető személye miatt „esnek ki” bizonyos témák a választás során. Nagy szorongásokkal járnak számukra azok a kérdések, hogy egyáltalán időben kész lesznek-e vele, jó lesz-e, fognak-e kapni diplomát?

A harmadik legproblémásabb pontnak a visszajelzést találták az általunk megkérdezett hallgatók. Az élményeik ezen az interakciós ponton vegyesek, és általában érzelmileg intenzívek voltak pl. idegesség, izgalom, kétségbeesés. A hallgatók beszámoltak mind pozitív, mind negatív tapasztalatról. Vegyes képet mutat, hogy hogyan élik meg ezeket a helyzeteket. Az ítélethirdetéstől kezdve, a kellemes csalódáson át („annyira rendes volt”) a pozitív megerősítésig („jó úton halad…”) sok mindent szóba került. Abban egyetértettek, hogy ritkán találkoztak a jegyen kívül egyéb visszajelzéssel, pedig örülnének, ha lenne egy rövid írásbeli, vagy szóbeli visszajelzés a munkájukra, mert ez motiválná őket. Elmondásuk szerint ritkán van lehetőségük arra, hogy megtudják, hogy mit rontottak el, általában csak el tudják fogadni az eredményt. Azért tartanák hasznosnak, hogyha nem csak a jeggyel szembesülnének, hanem azzal is, hogy mi volt a hiány, mert abból tudnának tapasztalatot levonni, hogy legközelebb ne kövessék el ugyanazt a hibát. A műhely végén ennél a területnél is reflektáltak a hallgatók arra, hogy mi az, ami számukra segítség lenne ezen a területen. Örülnének neki, ha részletes visszajelzéseket kapnának az oktatóktól, vagy ha ez kapacitás hiányában nem megoldható, legalább egy értékrendszer meghatározásra kerülne, vagy látnának olyan 4-es, 5-ös eredményeket (pl. dolgozatok), amikhez tudják viszonyítani saját teljesítményüket. Arról is szívesen hallanának, hogy az oktató szerint milyen konkrét területeken kellene még fejlődniük. Elmondták, hogy egy ilyen típusú visszajelzés akkor is képes fejlődésre motiválni, hogyha maga az értékelés nem annyira kedvező, mert látható teszi számukra, hogy „milyen úton kell elindulni”. Szóbeli vizsgák esetén fontosnak tartanák, hogy el legyen választva a szaktárgyi tudás és a személyes kompetenciák, mint pl. az előadókészség. Felmerült az is, hogy az osztályozást időnként szubjektívnek látják.

Végül a kurzusfelvétel az, ami kellemetlen időszak a hallgatók számára. Itt egyrészt a technikai háttér okozta korlátokat említették, mint probléma (pl. a szerver kapacitásának hiánya miatt lefagy a böngésző a felvétel közben), másrészt a korlátozott lehetőségeket, valamint a választás személytelenségét kifogásolták. A kurzusok, amiket fel kell venniük, nagy részben előre adottak. Ezekben az esetekben nincs túl sok választási lehetőségük, valamint a szabadon választható tárgyak is korlátozottak. Felmerült, hogy időnként egy-egy kurzus erejéig szívesen áthallgatnának más karokra, azonban erre ritkán van lehetőségük. A csoportbontásban meghirdetésre kerülő kurzusok esetében, mint pl. az alacsonyabb létszámú szemináriumok, a tárgyfelvétel során az első szempont, hogy ki az oktató. Vagy korábbi személyes tapasztalat, vagy felsőbb évesek elmondásai alapján értékelik az illetőt, és döntenek a kurzus felvételéről.

A műhely zárásaként arra kértünk a hallgatókat, hogy képzeljék magukat intézményük vezetőinek helyébe, és tegyenek javaslatokat, mit kellene változtatni a képzésen, az intézmény működésében, hogy eredményesebbé váljon a tanulás. A kreatív gyakorlat eredménye képen számos jól használható, praktikus javaslat született. Az itt látható képen egy ilyen történet vizuális ábrázolása látható.

Foto_2

Összességében elmondhatjuk, hogy a műhelyen végzett gyakorlatoknak köszönhetően teljesebb és szélesebb körű képet kaptunk arról, mi az, ami a hallgatókat leginkább foglalkoztatja a képzésükkel kapcsolatban. A beszélgetések lehetőséget teremtettek arra, hogy pragmatikusan végiggondolják élményeiket és azokra reflektálva, tudatosan értékeljék is őket.

Vizsgálatunk a jelenlévők létszáma miatt (8 fő) nem tekinthető reprezentatív felmérésnek, így eredménye alapján nem vonhatunk le általános következtetéseket, azonban a kapott eredmények elgondolkodtatóak. A későbbiekben ezeket az eredményeket felhasználva tervezzük egy a hallgatók tanulási élményét vizsgáló kérdőív elkészítését, ami várhatóan alkalmas lesz arra, hogy nagyobb elemszámú felmérést végezzünk.

A tanulási élményt fokozhatja a hallgatók egyéni vagy kiscsoportos fejlesztése is, melyről bővebben még itt olvashat: 

Anka Ágnes, tanácsadó