Egyetemi oktatás: Gondoljuk újra!

A most elinduló cikksorozatunkban a felsőoktatás átalakulásával foglalkozunk, olyan témákkal, amelyek ma már a nemzetközi szakirodalom és gyakorlat részei, de Magyarországon még nagyon kevesen foglalkoznak velük.

A most elinduló cikksorozatunkban a felsőoktatás átalakulásával foglalkozunk, olyan témákkal, amelyek ma már a nemzetközi szakirodalom és gyakorlat részei, de Magyarországon még nagyon kevesen foglalkoznak velük. A felsőoktatás a sorozatos forráskivonások miatt mindenhol nehéz helyzetbe kerül, de vannak olyan módszerek, amelyekkel a kikerülő szakemberek színvonalát növelni lehet. Ehhez szolgál ez a sorozat útmutatásul, oktatók és hallgatók számára egyaránt.

Az első részben az oktatói munka átértelmezése áll a középpontban.

 

A tanulás kontextusának a változása szembeötlő az elmúlt néhány évtizedben. Gondoljunk csak az afrikai kísérletre, ahol írástudatlan gyerekek öt hónap alatt feltörték a legmodernebb technikai eszközt, mindenféle oktatás nélkül.

Ez a példa is kiválóan bemutatja, hogy a technológia kezelése, és az információhoz való hozzáférés egyszerűsödése miatt ma már az akadémiai szinten is át kell gondolni az oktatás súlyponti kérdéseit.

Az elmúlt években az SZTE-n és a régió többi felsőoktatási intézményén zajlott projektek bebizonyították, hogy a jó szakembert nem a tárgyi tudása teszi azzá, sokkal nagyobb mértékben számítanak olyan tényezők, amelyekre az egyetemi képzés alatt alig esik figyelem.

Az oktatói munka hazánkban a tömegtermelés felé tolódik, és hiányoznak azok a módszerek, amelyek segítségével hatékonyabbá, könnyebbé és élvezhetőbbé válik amellett, hogy egyre inkább személyre szabott, motiváló kurzusokat lehet velük tervezni.

 Az egyik ilyen szemlélet, hogy az oktató sokkal inkább a tudás megszerzésének a facilitátora, mintsem a tudás forrása. Ezért a klasszikus előadás formájában átadott tudáshalmaz alkalmazására, a gyorsan elavuló ismeretek frissen tartására és specalizálhatóságára kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Így egy elméleti (pl. előadás) kurzusba is be lehet vinni olyan elemeket, amelyek kiemelik, hogy minden hallgatónak személyes felelőssége a tudás elsajátítása, és a saját haszna, hogy azt hogyan alkalmazza. Ehhez persze hozzátartozik, hogy az oktatónak is helyén kell kezelnie az általa oktatott tárgyat, járatosnak kell lennie annak gyakorlati alkalmazhatóságában.

Egy másik fontos elv, hogy azokat a fiatalokat kell előtérbe helyezni, akik motiváltak, érdeklődőek és jó képességeik vannak, nekik kell kitalálni új kihívásokat, az ő támogatásukra kell kiemelt figyelmet fordítani. Ezzel hármas célt szolgálunk: egyrészt az oktató számára is lelkesítő a pozitív eredmény, másrészt ez segít mozgósítani a közepesen motiváltakat is és bevonni őket a teljesítésbe, harmadrészt még az is bekövetkezhet, hogy felkelti a lézengők, be-bejárogatók figyelmét, legalább azzal, hogy megmutatja, hogy mennyire le vannak maradva.

 

A kép forrása: http://one.laptop.org/