A tanítás élménye - magyar felsőoktatás az oktatók szemszögéből

A hallgatói műhely után úgy gondoltuk, jó lenne tudni, mit gondolnak a felsőoktatásban dolgozó oktatók az oktatói interakciós pontokról; az oktatók mint munkavállalók és az intézmény, valamint a hallgatók és az oktatók kapcsolatáról.

Egy másik kreatív műhely tapasztalatai

A hallgatói műhely után (megtekinthető itt) úgy gondoltuk, jó lenne tudni, mit gondolnak a felsőoktatásban dolgozó oktatók az oktatói interakciós pontokról; az oktatók mint munkavállalók és az intézmény, valamint a hallgatók és az oktatók kapcsolatáról. Ezek feltárását azért is tartottuk különösen fontosnak, mert a felsőoktatás jövőjéről szóló, „Fokozatváltás a felsőoktatásban (Letölthető)” című dokumentum újragondolásra készteti a felsőoktatási intézményeket működésük és együttműködés tervezését illetően. Mivel felsőoktatási intézmények szolgáltatásainak fejlesztésében a „service design” alapelveit alkalmazzuk, ezért mindenképpen kézenfekvőnek tűnt, hogy megkérdezzük ezekről a fontos kérdésekről az oktatók véleményét!

Így került sor 2016. április 1-én egy egész napos oktatói műhelyre, amelyen a Szegedi Tudományegyetem hat karának 11 oktatója vett részt. A kérdés fontosságát jól mutatja, hogy a műhelyen részt vett két dékánhelyettes, egy intézetvezető- és egy tanulmányi osztály vezetője is.

A műhely során a résztvevők közösen meghatározták az oktatói interakciós pontokat (touchpoints), majd ezek működését értékelték, több szempont mentén elemezték, majd végül azonosították a kritikus pontokat.

A jelen lévő oktatók a legproblémásabbnak a következő területeket tartották (fontossági sorrendben, elöl van a legproblémásabb):

1. Oktatók komplex (az oktató munkát is figyelembe vevő) értékelése

Jelenleg az oktatók értékelésnek legfontosabb, vagy talán – több helyen – kizárólagos értékelési szempontja a tudományos munkában elért eredmények, az MTMT-be feltöltött publikációk száma és az impact faktor értéke. Vannak olyan intézmények, karok, ahol a hallgatók véleményét megkérdezik az oktatásról, az oktató munkájáról, de ez kevés helyen működik rendszerszerűen, s nem feltétlen kapnak erről az oktatók visszajelzést. A tudományos munka alapján történő értékelést erősíti az is, hogy például a felsőoktatási intézményeket vizsgáló sanghaji ARWU rangsorban a vizsgált indikátorok (Letölthető):

kep1

2. Félév-előkészítés (előző évek tapasztalatai, nemzetközi tapasztalatok stb. figyelembe vételével)

Hiányolták a résztvevők, hogy egy-egy képzés, kurzus előkészítése nem mindig és nem feltétlen történik közös gondolkodással, egyeztetéssel; nem mindig történik meg az előző év értékelése, illetve a szakmában, a világban zajló történések számbavétele.

3. Tömegoktatás – elszemélytelenedés; az oktatók-hallgatók kapcsolata, együttműködése

Ma a felsőoktatásban egyszerre vannak jelen a több száz fős előadások és néhány fős gyakorlatok. Abban azonban elég egységes álláspont alakult ki a műhelyen, hogy az oktató mint mester szerep nem kap elég nagy hangsúlyt az oktatásban.

4. Vizsgáztatás: módja, formája, objektivitása stb.

A vizsgáztatással kapcsolatban több dolog is felmerült. Alig van egyes helyeken szóbeli vizsga; igaz-e, hogy a hagyományos forma alkalmas a hallgatók kompetenciáinak felmérésére (volt, aki határozottan állította, hogy a vizsgáztatás jelenlegi formája alkalmatlan a tényleges tudás felmérésére); jól vannak-e meghatározva a követelmények; kap-e a hallgató érdemi visszajelzést; de az oktatók azt is felvetették, hogy a hallgatók nagyon ritkán élnek azzal a lehetőséggel, hogy az oktatóval konzultálva nézzék meg az írásbeli vizsgájuk eredményét…

5. Kommunikáció, visszajelzés a hallgatóknak a teljesítményükről, a munkájukról, nemcsak „eredményhirdetés jeggyel”

Sokat segítene a hallgatóknak a fejlődésben – ahogy ezt a hallgatók is megfogalmazták -, ha visszajelzést kaphatnának az oktatóktól a munkájukra.

6. Kurzusértékelés – az egyes kurzusok értékelése a hallgatók és az oktató(k) által

A jelen lévő oktatók közül többen rendszeresen értékeltetik a hallgatókkal saját kurzusaikat, mert fontos számukra „az általam mutatott és a hallgatók által észlelt énképem” megismerése, ez segíti őket a fejlődésben.

7. Órákra való felkészülés (előadás, gyakorlat…)

A „jó” oktató felkészül az óráira, de könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy a hallgatók nem igazán érdeklődőek. Vajon hol a hiba? Vajon igaz-e az, hogy a hallgatók nem érdeklődőek; nem akarnak tanulni? A beszélgetések során előkerült jó példák igazolni látszottak ennek az ellenkezőjét…

Ahhoz, hogy a változtatásokról gondolkodni lehessen, fontosnak ítéltük, hogy a résztvevők megismerjenek megatrendeket, és értelmezzék ezeket a felsőoktatás viszonylatában, hiszen – szerintünk a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégiában leírtakon túl – ezek ismeretében lehet jól meghatározni, hogy a felsőoktatásban milyen változtatásokra lehet, lesz szükség.

A megatrendekről és a felsőoktatási forgatókönyvekről itt olvashat:

http://www.oecd.org/edu/trends-shaping-education-22187049.htm

https://www.oecd.org/edu/school/schoolingfortomorrow-thestarterpackfuturesthinkinginaction.htm

kép2

Természetesen már most is vannak figyelemre méltó kezdeményezések, működés a magyar felsőoktatásban, ezért a változtatási javaslatokat a mentén differenciálták a résztvevők, hogy

  • mi az, amit már most is csinálnak, s ezt folytatni érdemes;
  • mi az, amit már csinálnak, de többet, illetve jobban kellene csinálni;
  • végül mi az, amit el kellene kezdeni.

Ezekez az elemeket értékelték két szempont alapján az oktatók: egy adott változtatás mennyire nehezen vagy könnyen vihető be a magyar felsőoktatásba, illetve mekkora lehet a hatása a tanulási élményre. Ennek eredményeképpen a következő sorrend született.

  • Hallgatók munkájának részletes értékelése; a jegy mellé szöveges visszajelzés szóban, illetve írásban
  • Az oktatók oktatási tevékenységének támogatása, pedagógiai módszertani felkészítés, képzés
  • Oktatók teljesítményének komplex értékelése (az értékelésben a hallgatói visszajelzést is figyelembe véve); az oktatási tevékenység megfelelő hangsúllyal történő figyelembe vétele az oktatói előmenetelben
  • Tudásmenedzsment; belső tudásmegosztás a tanszéken, intézeten, karon belül; beszélni, beszélgetni egymással oktatásról, kutatásról
  • Az alsóbb éves hallgatók tutorálása felsőbb éves hallgatók részvételével

Összességében a jelenlévők a legfontosabbnak az Oktatók felkészítése az oktatói szerepre témát tartották.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a megjelent vélemények, tapasztalatok nem általánosíthatóak a teljes magyar felsőoktatásra. Ha megerősítő, vagy ezzel ellentétes tapasztalatai vannak, kérjük ossza meg velünk a qualitas@qualitas.hu email címen!

Ha érdekli, hogy ezekről a kérdéseket hogyan látták a hallgatók, a következő linken el tudja olvasni!

http://qualitas.hu/felsooktatas/tanulasi-elmeny-ahogyan-a-hallgatok-latjak/

Cseh Györgyi, BMC coach, tanácsadó, tréner