A felsőoktatás jövője – stratégia 2030

(„Fokozatváltás a felsőoktatásban, A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai ” – Utoljára letöltve 2016. február 8. Elérhető: http://www.kormany.hu/download/d/90/30000/fels%C5%91oktat%C3%A1si%20koncepci%C3%B3.pdf). Ahogyan az az ábrán is látható, a stratégia felépítése hierarchikus, egy átfogó jövőképből kerülnek levezetésre a stratégiai célok, a megvalósulást támogató folyamatok, végül pedig azok a célszámok, amelyekkel monitorozhatóak lesznek az elért eredmények.

Forrás: Fokozatváltás a felsőoktatásban, A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai (17.o.)

A felsőoktatás víziója 2030-ban

A jövőképben egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy a felsőoktatás minőségi működésének növekedését várják 2030-ra. Ezek az elvárások összefüggésben vannak az elmúlt években tapasztalható társadalmi és gazdasági megatrendekkel, mint a technológiai forradalom, globalizáció, demográfiai folyamatok, társadalmi igények, szűkülő (energia) források. A stratégiai célokat három nagy területen fogalmazzák meg, amelyek analógak a felsőoktatás három missziójával, azaz az oktatással, kutatással, és a tudás továbbításával az ipar, a társadalom felé. Stratégiai célok az oktatási kiválóság, kutatási kiválóság és a társadalmi felelősség (lásd 13-17. o.). Az oktatási kiválóság stratégia cél olyan célkitűzéseket tartalmaz, amelyek a felsőoktatás teljesítményelvű működését szolgálják (lásd. 22-27.o.):

1. erősíteni az alkalmazói kapcsolatrendszert,
2. az intézmények közötti oktatási és kutatási együttműködések kialakítása,
3. a képzési kimeneti követelmények megújítása tartalmilag és szerkezetileg,
4. a képzések közötti átjárhatóság és a kimeneti alternatívák növelése,
5. a felsőoktatás hozzáférhetőségének növelése,
6. oktatói-kutatói teljesítmény értékelése és versenyképes bérezés,
7. minőségi bemeneti és kimeneti követelmények a hallgatókkal szemben,
8. a MAB szerepének újraértelmezése,
9. a doktori képzés rendszerének és az ösztönzés módjának átalakítása,
10. lehetőség biztosítása, hogy a tehetséges hallgatók kibontakoztathassák képességeiket.

A célkitűzések meghatározása, pontos jelentésük és a hozzájuk tartozó tervezett akciók részletesen megtalálhatóak a dokumentumban. A második stratégiai cél, a világszínvonalú kutatás, kiemeli a felsőoktatás szerepét és feladatait a magyar innovációs stratégia (lásd „Nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia 2020” című dokumentum) megvalósításában. A stratégia a következő célkitűzéseket jelöli ki ezen a területen (28-33.o.):

1. intézmények közötti hálózatok kialakítása K+F+I fókusszal,
2. a felsőoktatás részt vesz a KKV-k innovációs képességének fejlesztésben,
3. a kutatások finanszírozásának átalakítása,
4. a kutatások nemzetközi beágyazottságának növelése,
5. a kutatások humánerőforrás szükségletének biztosítása a doktori fokozatot szerzettek számának növelésével, valamint a képesítés minőségének erősítésével,
6. a kutatásokhoz szükséges infrastruktúra megújítása, eszközök biztosítása.

Az utolsó, azaz a harmadik stratégiai cél a felsőoktatás társadalmi felelősségvállalásáról szól. Ideális esetben a felsőoktatás adott regionális, városi katalizátorként működik, azaz képes a körülötte zajló fejlesztések motorjává válni, tevékenységeivel hatással lenni a környezetére. Ez a felsőoktatás un. „harmadik missziója”. A stratégia a következő célkitűzéseket fogalmazza meg ezen a területen (34-38.o.):

1. a felsőoktatás helyi gazdaságra gyakorolt fejlesztő hatásának erősítése
2. társadalmi kihívásokkal való foglalkozás és a társadalmi innovációk növelése a felsőoktatási intézményekben
3. szemléletformálás a tudományt népszerűsítő programok által
4. korszerű, széleskörűen hozzáférhető információs tartalmak előállítása
5. a felsőoktatási intézmények szolgáltatásinak további fejlesztése mind a hallgatók, mind a polgárok számára

A stratégiai célok megvalósulásához szükséges támogató folyamatok, változások

A felsőoktatási stratégiai alapvetően négy nagy változási területet, un. támogató folyamat határoz meg, amelyek a stratégiai célok megvalósulását segítik elő. Ezek további célkitűzéseket tartalmaznak. A következőkben röviden összegezzük ezeket a változási területeket. Az első nagy terület a profiltisztítás és specializáció. Ez azt jelenti, hogy szükséges az intézmények oktatási és kutatási fókuszainak meghatározása, a minőségi megfelelés értékelése. A célkitűzések között megtalálható a képzési programok átstruktúrálása, az egyes intézmények profiljának megkülönböztetése pl. egyetem és alkalmazott tudományok egyeteme közötti különbségek. Szó van közösségi főiskolák kialakításáról is, amelyek célja tudásszolgáltatás kifejezetten a helyi, régiós vállalkozások számára. A következő nagy változási terület az intézményrendszer átalakítása. Ennek célja elsősorban a regionálisan az intézmények közötti együttműködés, az erőforrások egyesítésének, a feladatok elosztásának támogatása. A célkitűzések között megtalálható az intézményhálózat racionalizálása, a határon túli magyar oktatás fejlesztése, valamint a magyar intézmények bekapcsolódása a nemzetközi versenybe. További célkitűzés ehhez kapcsolódóan, hogy növekedjen a hallgatók és oktatók mobilitása is, valamint erősödjön a kapcsolat a stratégiai partnerállamokkal. Az oktatási innováció, mint a célokat támogató változási folyamat, olyat átalakításokat foglal magában, amelyek célja, hogy a felsőoktatás választ tudjon adni a XXI. század demográfiai változásaiból eredő kihívásaira: „intenzívebb tanulási élmény, módszertani megújulás, nem hagyományos képzési formák elterjedése”. Az érettségiző korosztály folyamatos csökkenése mellett, egyre nagyobb lesz azoknak az aránya, akik munka mellett, át- vagy továbbképzés miatt végzik felsőoktatási tanulmányaikat. Ebből kifolyólag valószínűleg nőni fog az igény a levelezős, vagy távoktatási rendszerű képzések iránt. A stratégiában szó van arról, hogy a képzéseknek mind a bemeneti, mind a kimeneti oldalon alkalmazkodniuk kell az élethosszig tartó tanulásból eredő változásokhoz. Célkitűzés, hogy az oktatási módszertan középpontjába a hallgató és minél több gyakorlat kerüljön, a korábbi nagy mennyiségű, de alacsony kreditértékű, kevés energia ráfordítást igényelő kurzusok helyett. Az utolsó, azaz a negyedik, változásokat támogató folyamat a hatékony intézményirányítás, új üzleti modellek alkalmazása. Ebben a részben szó van az intézmények működését meghatározó ületi modellekről, különböző, fenntartói és felhasználói érdekcsoportokról, valamint az intézményi működés szabadsága mellett a felelősség kérdéséről is. Célkitűzés, hogy az intézmények irányításában szerepet kapjanak olyan külső érdekeltségi körök is, mint a fenntartó vagy a társadalom. Szintén cél az irányítást gyakorló szerepkörök (rektor és kancellár) értékelésének-minősítésének és motivációs bérrendszerének kialakítása. A hallgatói önkormányzatok működésének szabályozása (pl. elektronikus szavazórendszer, hallgatói szolgáltatások minőségbiztosítása, erkölcsi kódex létrehozása) is azt a célt szolgálja, hogy a hallgatói érdekképviselet átláthatóbbá tételévek magasabb színvonalat biztosítsanak. Az intézmények működésének jogszabályi környezetének átalakításával lehetővé kívánják tenni, hogy az intézmények gazdaságilag is versenyképesebbekké váljanak, minél jobban megkapcsolódhassanak az üzleti életbe. Ehhez lehetővé szeretnék tenni, hogy az intézmények saját bevételeiket növelhessék és azokat kötetlenebb módon használhassák fel, rugalmasabb legyen a foglalkoztatási rend, bérezés, lehetővé váljon a helyi közösségek és vállalatok „tulajdonosi” szerepe az intézmények működésében. Ezen kívül az ágazati központi szolgáltatások tovább fejlesztése (háttérintézmények racionalizálása, évenkénti adatintegráció a különböző nyilvántartási rendszerek alapján, országos mérés-értékelési rendszerek, pályakövetés, hallgatói életút mérése, alapinfrastruktúrák, tartalomszolgáltatások, adatbázis licencek) jelennek meg az intézményirányítás hatékonyabbá tétele érdekében. A stratégia a továbbiakban speciálisan egyes képzési területek tekintetében mutatja be a legfontosabb elvárásokat, beavatkozásokat. Ezek a területek láthatóak a fenti ábra legalsó szintén. Szó van:

• az orvos, egészségügyi és szociális képzésről,
• természettudományos, műszaki és informatikai képzésről,
• gazdaságtudományi képzésről,
• agrárképzésről,
• pedagógusképzésről.

Az egyes beavatkozási területek részleteire itt nem térünk ki. A fenti ábrán nem jelenik meg a stratégia utolsó, „Kulcspontok” című fejezete, amely a fenti stratégiai célokhoz és támogató folyamatokhoz rendelt mérhető mutatókat tartalmazza. A mutatók mentén a jelenlegi állapot és a célérték is meghatározásra került. A bemutatott célokon és folyamatokon kívül még két kulcspont jelennek meg: speciális beavatkozási területek és finanszírozás. Bízunk benne, hogy összefoglalónkkal sikerült olvasóinknak betekintést nyújtanunk a felsőoktatási stratégia leglényegesebb pontjaiba, és felkelteni az érdeklődést a további tanulmányozásra.

Anka Ágnes
tanácsadó