A felsőoktatás jövője 2. - Oktatói szerep várható változásai

Jelen cikkünk célja, hogy röviden és tömören bemutassuk, hogy a stratégia alapján a kitűzött célok megvalósításához várhatóan milyen feladatokat kell majd elvégezniük a felsőoktatási intézményekben dolgozó oktatóknak.

A felsőoktatás jövője – stratégia 2030. Az oktatói szerep várható változásai

A magyar felsőoktatás átalakítását bemutató dokumentum, a „Fokozatváltás a felsőoktatásban, A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai (Utoljára letöltve 2016. február 8. Elérhető: http://www.kormany.hu/download/d/90/30000/fels%C5%91oktat%C3%A1si%20koncepci%C3%B3.pdf)” már lassan egy éve elérhető bárki számára az interneten. Azóta számos cikk, komment és hozzászólás született (pl. http://eduline.hu/cimke/fels%C5%91oktat%C3%A1si+strat%C3%A9gia)a témával kapcsolatban és megkezdődtek a megvalósítás első lépései is. A stratégia hosszú távú, nagy időtávot ölel fel, a következő 15 évre, azaz 2030-ig szól.

Cikkünknek nem célja értékelni a megjelent stratégiai dokumentum tartalmát, sem a felsőoktatás jelen állapotát. A felsőoktatási stratégia azon részeit szeretnénk kiemelni, amelyek várhatóan közvetlenül érintik a kurzusok és képzések tervezését. Feltételezéseket alkotunk arról, hogy az elvárások szerint milyen hangsúly áthelyeződések, új feladatok várhatóak az oktatók munkájában. Első sorban tehát arra fókuszálunk, hogy a felsőoktatásban tervezett változások, hogyan érinthetik az oktatók szerepét és feladatrendszerét.

Mint ahogy azt majd látni fogjuk, nem arról van szó, hogy a bemutatásra kerülő tevékenységeket, feladatokat egyáltalán nem végzik az intézmények és munkatársaik. Számos hazai jó gyakorlattal találkozhatunk, minden területen, olyan bevált gyakorlatokkal, amik érdemesek arra, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák őket. Az oktatói munka átalakulására vonatkozóan inkább tehát arról van szó, hogy bizonyos tevékenységek kívánatosabbakká válhatnak, mint korábban.

Ezek a változások a stratégia jövőképe, célrendszere, a megvalósulást támogató folyamatok tükrében érthetőek pontosan. Ezeket egy másik bejegyzésünkben részletesebben is összefoglaljuk (hivatkozás).

-

Forrás: Fokozatváltás a felsőoktatásban, A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai (17.o.)

A változások kulcsgondolata a teljesítmény és a minőség. Ezt a jövőképet három stratégiai cél, az oktatási, kutatási kiválóság és a társadalmi felelősség hivatott megvalósítani. A dokumentum alapján jól érzékelhető, hogy ezek a területek analógak a felsőoktatás három missziójával, az oktatással, kutatással, és a tudásátadással. Ezeket a célokat több folyamaton, és azokon belül célkitűzéseken keresztül kívánják megvalósítani. A teendőket és lépéseket egészen a pontos mutatószámokig részletezik a dokumentumban.

Változások a képzések tervezése, kurzusfejlesztés szempontjából

A stratégia alapján elvárás lesz, hogy folyamatosan növekedjen a felsőoktatásban részt vevő hallgatók és a diplomát szerzők létszáma. Látva a demográfiai változásokat, azaz a csökkenő népességet, várhatóan csökkeni fog a nappali tagozatos képzésben részt vevő hallgatók aránya. Az oktatóknak fel kell készülniük arra, hogy módszertanilag, oktatási eszközeikben kezelni tudják ezt a megváltozott helyzetet.

A stratégiával összhangban az intézményeknek több különböző lehetőségük van arra, hogy növeljék a hallgatók létszámát és csökkentik a lemorzsolódás mértékét. Szükségesség válhat, hogy a képzés felépítése, szerkezete tudja kezelni a hallgatók különböző tudásszintjét, eltérő motivációikat. Vélhetően nagyobb és személyesebb figyelmet kell fordítani egy-egy hallgató előrehaladására, fejlődésére annak érdekében, hogy a képzést képességeinek és érdeklődésének megfelelően végezhesse el, ne hagyja félbe tanulmányait. A tanulási élmény is több ponton megjelenik a stratégiában. A képzések, kurzusok ilyen szempontú tervezése új kihívásokat állíthat az oktatók elé.

Egy másik lehetőség, szintén a stratégiával összhangban, ha nagyobb hangsúly helyeződik a felnőttoktatásra, nő a felnőtt hallgatók aránya az egyetemeken. Az egész életen át tartó tanulás mára már közismert fogalom, a legtöbb szakmában elvárás is a diploma utáni szakképzés(ek) megszerzése, továbbképzéseken való részvétel. Várható, hogy növekedni fog az igény a levelezős és távoktatásos képzések iránt. A felnőtt korosztály, mint az egyetemi képzések egyre jelentősebb célcsoportja, természetesen más mennyiségű és minőségű szolgáltatást igényel, mint azok a fiatal felnőttek, akik első diplomájukat szerzik nappali tagozatos oktatási rendszerben. Ők többségében munka mellett végzik tanulmányaikat és már jelentős élet- és munkatapasztalattal is rendelkeznek. Ezek a képzések jellemzően már nem államilag finanszírozottak, ami nagyobb versenyt generálhat az intézmények között.

Egyre nagyobb létszámú külföldi hallgatók fogadása, képzése szintén egy megoldás lehet a hallgatók számának növelésére. Vannak egyetemek, ahol működnek ilyen képzések, de akad olyan is, ahol fejlesztésre van szükség, ha ilyen típusú képzést szeretne indítani az intézmény. Nem biztos, hogy szükségszerű, hogy minden intézmény indítson képzést idegen nyelven, külföldi polgárok számára. Egy-egy idegen nyelven oktatott kurzus azonban a magyar anyanyelvű hallgatók számára is hasznosak lehet, hiszen az ilyen módon fejlesztett idegen nyelvi készségek más úton nem megszerezhetőek, és felkészítheti a hallgatókat az európai mobilitásra is, azaz hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön folytassák tanulmányaikat, és/vagy nemzetközi kutatásokban vegyenek részt. Utóbbi elvárást szintén tartalmazza a stratégia.

A doktori képzések várható átalakítása szintén hozhat új kihívásokat az oktatóknak. A stratégia szerint a hagyományos iskolarendszerű képzésekkel szemben az oktatók inkább tutori rendszerben fognak foglalkozni a hallgatókkal. Ez a szerep szintén jelenthet új feladatokat néhány oktató számára.

A felsőoktatás három feladata, hagyományos megfogalmazásban missziója, három különböző szerepet, és így három különböző feladatrendszert állít az oktatók elé. A stratégiában megfigyelhető az az elvárás, hogy az intézmények működjenek együtt a környezetben lévő, releváns intézményekkel. „Katalizátori” szerepben (használva a stratégia fogalomrendszerét) más jellegű feladatok végzésére van szükség, mint oktatói, kutatói szerepkörben. Az oktatónak feladata lesz, hogy ne csak a hallgatókkal foglalkozzon, hanem a közvetlen társadalmi-gazdasági környezetének tagjaival is aktív kapcsolatot építsen és tartson fenn. A felsőoktatás „harmadik missziójának” intenzívebb működtetéséhez szükséges „katalizátori” szerep újszerű lehet néhány munkatárs számára.

Nem új, de továbbra is kihívás a képzések tervezése során, hogy a hallgatókat nem a képzésük pillanatában aktuális munkaerő piaci elvárásokra kell felkészítenie egy-egy képzésnek, hanem arra, ami majd 5-10 év múlva várható. A jelenlegi felsőoktatási stratégia elvárja az intézményektől és azok oktatóitól, hogy a képzések és a kutatások, amelyeket végeznek, igazodjanak az intézmény környezetének társadalmi, gazdasági kihívásaihoz. Fontos tehát, hogy az oktatók tudatában legyenek a tényleges munkaerő piaci és munkáltatói igényeknek, valamint a nemzetközi trendeknek.

A stratégia tovább szorgalmazza a korszerű és digitális információs tartalmak előállítását, mint a digitális tankönyvek készítését, vagy mindenki számára nyilvános e-learning tananyagokat. A nemzetközi trendeket tekintve, ma már számos híres egyetemnek vannak online, részben vagy teljesen ingyenes képzései, kurzusai. Ezeknek a kurzusoknak az elvégzéséről tanúsítványt is kapnak a résztvevők. Valószínűleg egyre nagyobb igény lesz itthon is ilyen jellegű képzésekre, kurzusokra. Az ilyen jellegű képzési anyagok alkalmazására speciális módszertani és technológiai jártasságot egyaránt igényel. Az oktatók számára hasznos lehet, ha felkészülnek ilyen jellegű feladatokra is. A technológia eszközök alkalmazása marketing célokat is szolgálhatnak, hiszen egy jól megválasztott és elkészített ingyenes képzés népszerűvé válva remek reklám lehet egy intézménynek.

Végezetül szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fent leírt kihívások a felsőoktatás stratégiája alapján valószínűsíthetőek – de több okból kifolyólag – nagy valószínűséggel nem fognak minden oktatót egyformán érinteni. Mindenkinek egyéni felelőssége eldönteni, hogy adott helyzetben milyen feladatok ellátásával, hogyan tud minőségi munkát végezni.

Anka Ágnes, tanácsadó